Az Egyesült Államokban a hét százalék fölé emelkedő jelzáloghitel-kamatok és a tovább növekvő ingatlanárak egyszerre nehezítik a lakásvásárlást. A kínálatot az úgynevezett bezáródási hatás is szűkíti: sok tulajdonos nem akarja lecserélni korábbi, 3–4 százalékos kamatú hitelét egy jóval drágább új kölcsönre.
A magas kamatok mellett sem mérséklődnek az árak
Az amerikai lakáspiacot kettős nyomás éri. A jelzáloghitelek kamata meghaladta a 7 százalékot, miközben az ingatlanárak továbbra is magasak, ezért a vevők számára egyre szűkebb a finanszírozási mozgástér.
A forrás szerint az augusztusi adásvételi forgalom több mint egy éve a legalacsonyabb szintre esett az Egyesült Államokban. Ezzel párhuzamosan a használt lakások mediánára éves összevetésben 1,6 százalékkal, 429 100 dollárra emelkedett, ami rekordnak számított a közölt adatok szerint.
A korábbi olcsó hitelek miatt szűk a kínálat
A piaci helyzet egyik fontos eleme a bezáródási, vagyis lock-in hatás. Azok a tulajdonosok, akik a járvány után 3–4 százalékos kamattal jutottak hitelhez, sok esetben inkább elhalasztják a költözést, mintsem hogy jelenleg jóval drágább kölcsönre váltsanak.
Ez a magatartás visszafogja az eladó ingatlanok kínálatát. A kisebb kínálat hozzájárul ahhoz, hogy a magas hitelkamatok ellenére sem indult meg az árak általános csökkenése a forrásban ismertetett időszakban.
A nagyobb önerő sem oldja meg mindenki számára a helyzetet
A vevők egy része magasabb önerővel próbálja mérsékelni a felveendő hitel összegét és a havi törlesztés terhét. A medián önerő januári 23 053 dollárról augusztusra 27 166 dollárra nőtt, az ingatlanértékhez viszonyított aránya pedig 12,8 százalékról 13,8 százalékra emelkedett.
A lehetőség azonban nem minden háztartás számára elérhető. A forrás szerint az ingatlanárak 2019 óta több mint 50 százalékkal nőttek, így sok vásárlónak nincs elegendő megtakarítása a magasabb kezdő befizetéshez.
Egy 2025-ös felmérés alapján a vevők 26 százaléka részvényekből vagy nyugdíjszámlákból finanszírozta az önerőt, 22 százalékuk pedig családi segítséget vett igénybe. Ez azt mutatja, hogy a lakásvásárlásnál az önerő előteremtése sok esetben már nem kizárólag a rendszeres megtakarításoktól függ.
Nő az érdeklődés a változó kamatozású hitelek iránt
A magas fix kamatok miatt egyre többen fordulnak a változó kamatozású jelzáloghitelekhez, az úgynevezett ARM-konstrukciókhoz. Ezek a hitelek a kezdeti időszakban, jellemzően 3–10 évig alacsonyabb, rögzített kamatot kínálnak, később azonban a piaci kamatszinthez igazodhatnak.
A hitelkérelmeken belül ezek aránya január elején 6,3 százalék volt, szeptemberre pedig 9,8 százalékra emelkedett. A kezdeti alacsonyabb kamat ugyan könnyítheti a belépést, de a későbbi kamat- és törlesztőrészlet-emelkedés kockázatot jelenthet.
A hitelintézetek ezért óvatosak: a forrás szerint ritkán hagynak jóvá ilyen konstrukciót azoknak, akik várhatóan nem tudnák kifizetni a későbbi, magasabb törlesztőrészletet.
A jövedelmek és az ingatlanárak eltérő ütemben változtak
A forrás történelmi összehasonlítással érzékelteti a megfizethetőség romlását. Az 1980-as években a jelzáloghitel-kamatok akár a 18 százalékot is meghaladták, de az akkori alacsonyabb ingatlanárak mellett a vásárlók arányaiban nagyobb önerőt tudtak biztosítani.
1980-ban a medián lakásérték 47 200 dollár, a háztartások mediánjövedelme 17 710 dollár volt. A közölt jelenlegi adatok szerint a lakásérték körülbelül 368 700 dollár, a mediánjövedelem pedig 87 460 dollár. A két mutató eltérő növekedése megnehezíti a szükséges önerő előteremtését, és nagyobb finanszírozási terhet róhat a vevőkre.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az amerikai példa azt mutatja, hogy a magas hitelkamat önmagában nem feltétlenül vezet gyors lakásár-csökkenéshez, ha közben a tulajdonosok a korábbi, olcsóbb hiteleik miatt nem jelennek meg eladóként a piacon.
A nagyobb önerő csökkentheti a szükséges hitelösszeget, de az önerő előteremtése önmagában is nehéz lehet a magas ingatlanárak mellett. A forrásban szereplő adatok szerint egyes vevők ehhez befektetési vagy nyugdíjcélú megtakarításokat, illetve családi segítséget használtak fel.
A változó kamatozású hitel kezdeti törlesztése nem feltétlenül tükrözi a teljes futamidő terhét. Az ARM-konstrukcióknál különösen fontos kérdés, hogy a későbbi, piaci kamathoz igazodó törlesztőrészletet az adós képes-e majd megfizetni; a banki jóváhagyás ezt nem teszi kockázatmentessé.
A cikkben ismertetett adatok az amerikai lakáspiacra vonatkoznak, ezért azokból nem következik közvetlenül a magyar lakáshitelek vagy ingatlanárak alakulása. Konkrét hitelfelvételi döntés előtt a teljes futamidőre, a kamat változására és a saját fizetőképességre vonatkozó feltételeket kell mérlegelni.
Forrás: Portfolio – Bank · 2026. 10. 02.
A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül személyre szabott pénzügyi tanácsadásnak vagy hitelígéretnek.