Az Európai Bizottság olyan jogszabályjavaslatot mutatott be, amely közös uniós keretet adna a tagállamok és a városok lakhatási válság kezeléséhez. A tervezet alapján a helyi hatóságok bizonyos feltételek mellett korlátozhatnák a rövid távú lakáskiadást, és intézkedéseket hozhatnának a második otthonokkal vagy tartósan üres ingatlanokkal kapcsolatban is.
A lakáspolitika továbbra is tagállami hatáskörben maradna
Az Európai Bizottság bemutatott javaslata nem venné át a lakáspolitikai döntések irányítását. A lakhatással kapcsolatos döntések továbbra is nemzeti, regionális és helyi szinten születnének, az uniós szabályozás pedig elsősorban jogi keretet és nagyobb jogbiztonságot biztosítana a hatóságoknak.
A kezdeményezés célja egyértelműbb és kiszámíthatóbb keretek kialakítása az uniós lakáspiacon. A Bizottság szerint ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy a lakások elérhetőségével és megfizethetőségével kapcsolatos helyi intézkedések megalapozottabbak legyenek.
A javaslat különösen azoknak a térségeknek adna szabályozási kapaszkodót, ahol jelentős lakhatási nyomás alakult ki. A helyi beavatkozásoknak azonban a tervezet szerint igazolható adatokon és megfelelő indokláson kellene alapulniuk.
Feltételekhez kötnék a rövid távú lakáskiadás korlátozását
A tervezet részletes feltételeket szabna ahhoz, hogy a helyi hatóságok korlátozhassák a rövid távú lakáskiadást. A hatóságoknak bizonyítaniuk kellene, hogy az ilyen tevékenység legalább három éve érdemben rontja az adott térségben a lakhatás megfizethetőségét vagy elérhetőségét.
További követelmény lenne annak igazolása, hogy enyhébb intézkedésekkel nem lehetne elérni a kívánt célt. Ez azt jelenti, hogy a korlátozás nem automatikusan, hanem a helyi körülmények vizsgálata után válhatna indokolttá.
A Bizottság által ismertetett megközelítés szerint az intézkedéseknek célzottnak, szükségesnek és arányosnak kell lenniük. Az intézkedések megalapozásához felhasználhatnák az Európai Unió rövid távú bérbeadásról szóló szabályozása alapján gyűjtött adatokat is.
A javaslat alapján tehát önmagában a rövid távú kiadás jelenléte nem lenne elegendő a korlátozáshoz. A helyi hatóságoknak időbeli és lakhatási hatást is fel kellene mutatniuk, továbbá azt is meg kellene indokolniuk, miért szükséges az adott beavatkozás.
A második otthonok és az üres ingatlanok is a szabályozás részévé válhatnak
A tervezet a második otthonok és a tartósan üresen álló ingatlanok kérdésével is foglalkozna. A helyi hatóságok ezekkel az ingatlanokkal kapcsolatban is hozhatnának intézkedéseket, ha azokat a lakáskínálat bővítése és a lakhatási nyomás kezelése indokolja.
A Bizottság ugyanakkor korlátokat is rögzítene. Az ilyen szabályok nem alkalmazhatók visszamenőlegesen, és figyelembe kell venni azokat az indokolt időszakokat, amikor egy ingatlan üresen áll.
Ez a megközelítés azt szolgálná, hogy a helyi intézkedések ne általános, minden ingatlanra azonos módon alkalmazott szabályokra épüljenek. A körülményeket, az üresen állás okát és az intézkedés szükségességét is figyelembe kellene venni. A forrásanyag nem részletezi, hogy az egyes tagállamokban vagy önkormányzatoknál pontosan milyen eszközök állhatnának rendelkezésre.
A javaslat még az uniós döntéshozatal előtt áll
Az Európai Bizottság kezdeményezése egyelőre jogszabálytervezet. A következő időszakban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa is megvitatja, ezért a végleges szabályok tartalma és alkalmazási módja még nem tekinthető lezártnak.
A javaslat elfogadása esetén sem szűnne meg a tagállami és helyi döntéshozók szerepe. Az uniós keret a forrás szerint elsősorban azt határozná meg, milyen feltételek mellett és milyen indoklással lehet beavatkozni a lakhatási nyomás alatt álló térségekben.
A lakástulajdonosok, a rövid távú kiadással foglalkozók, a bérlők és a lakásvásárlást tervezők számára ezért jelenleg nem jelent automatikus változást a bejelentés. A konkrét hatásokat csak az uniós egyeztetés eredménye és az azt követő nemzeti vagy helyi intézkedések alapján lehet majd értékelni.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A bejelentés jelenlegi formájában javaslat, nem hatályos, minden tagállamban azonnal alkalmazandó szabály.
Rövid távú lakáskiadást csak olyan helyi korlátozással érinthetnek, amelynél igazolható a legalább három éve fennálló, érdemi lakhatási hatás, és az enyhébb megoldások elégtelensége.
A tervezet a második otthonokkal és tartósan üres ingatlanokkal kapcsolatos helyi intézkedéseket is lehetővé tenné, de ezek nem alkalmazhatók visszamenőlegesen, és az indokolt üresen állási időszakokat figyelembe kell venni.
A konkrét magyarországi következményekről a forrásanyag alapján nem lehet biztos következtetést levonni; ezekhez szükség lenne a végleges uniós szabályokra, valamint az esetleges hazai és önkormányzati intézkedésekre.
Forrás: 24.hu – Gazdaság · 2026. 09. 09.
A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül személyre szabott pénzügyi tanácsadásnak vagy hitelígéretnek.