A magyar fiatalok foglalkoztatottsága közel áll az uniós átlaghoz, az önálló otthon megszerzése mégis egyre későbbre tolódik. A 2025-ös adatok szerint a hazai fiatalok átlagosan 27,3 éves korukig élnek a szüleikkel, miközben Budapesten egy 75 négyzetméteres használt lakás ára már több mint 13 évnyi nettó átlagkeresetnek felel meg.
Nem a munkavállalás hiánya magyarázza a későbbi elköltözést
A 20–29 éves magyar korosztály foglalkoztatási rátája 2025-ben 64,8 százalék volt. Ez csak mérsékelten maradt el a 65,5 százalékos uniós átlagtól, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján nem állítható, hogy a fiatalok tömeges otthon maradásának fő oka a munkalehetőségek hiánya lenne.
A hazai fiatalok átlagosan 27,3 éves korukban költöznek el a szülői házból, ami egy évvel későbbi az EU-27 26,3 éves átlagánál. A különbség nemzetközi összevetésben nem kiugró, de azt mutatja, hogy Magyarországon is későbbre tolódik az önállósodás. A forrásban szereplő értelmezés szerint ebben a lakhatás pénzügyi terhei meghatározó szerepet játszanak.
Budapesten több mint egy évtizednyi átlagkereset kellene
A lakásvásárlás megfizethetőségét a teljes nettó átlagkeresethez viszonyították. Budapesten 2016-ban átlagosan 10,4 évnyi teljes nettó átlagkereset kellett egy 75 négyzetméteres használt lakás megvásárlásához. 2025-re ugyanez a mutató 13,5 évre emelkedett.
A számítás nemcsak a fővárosban jelez nehézséget. A forrás szerint Debrecenben, Győrben és más nagy vidéki központokban is tíz év fölé került az ingatlan ára és az átlagkereset arányát jelző érték. Ez arra utal, hogy az önálló lakás megszerzésének akadálya nem kizárólag budapesti jelenség.
A mutató még így sem mutatja a teljes terhet
A több mint tízéves időszak első látásra is jelentős, de a számítás fontos korlátot tartalmaz: a teljes nettó átlagkeresettel számol, és nem vonja le belőle a megélhetési költségeket. A mutató ezért nem azonos azzal az idővel, amely alatt egy átlagos fiatal ténylegesen össze tudná gyűjteni egy lakás teljes vételárát.
A pályakezdők jövedelme jellemzően elmarad az átlagtól, miközben a mindennapi kiadások a kereset jelentős részét felhasználhatják. Emiatt a valós megtakarítási idő a forrásban szereplő 10–13 éves értékeknél hosszabb lehet. A közölt adatok tehát elsősorban a lakásárak és a keresetek közötti arány romlását érzékeltetik, nem pedig egy minden fiatalra érvényes vásárlási tervet.
Az otthon maradás egyre inkább anyagi kérdés
A foglalkoztatottsági és lakásár-adatok együtt azt mutatják, hogy a munkával rendelkező fiatalok számára sem feltétlenül könnyű az önálló lakhatás megteremtése. A saját ingatlanhoz szükséges önerő előteremtése, a lakás ára és a rendszeres kiadások együttesen késleltethetik az elköltözést, még akkor is, ha az érintettek dolgoznak.
A forrás alapján ezért óvatosan kezelhető az a leegyszerűsítő értelmezés, amely a szülői házban maradást pusztán kényelmi döntésként mutatja be. A rendelkezésre álló adatok inkább azt jelzik, hogy a lakáspiacra való belépés költségei és a jövedelmi lehetőségek között sok fiatal számára nehéz egyensúlyt teremteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden érintett helyzete azonos, vagy hogy egy adott fiatal hitelképességére, jogosultságára és vásárlási esélyére következtetni lehetne ezekből az átlagokból.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A közölt 10,4 és 13,5 éves értékeket nem érdemes személyes megtakarítási időként értelmezni, mert a számítás a teljes nettó átlagkeresettel számol, a megélhetési költségekkel nem.
A pályakezdők jövedelme és a lakásvásárláshoz szükséges források eltérhetnek az országos vagy városi átlagtól. Ezért egy konkrét lakásvásárlási vagy hitelfelvételi helyzetet az átlagmutatók önmagukban nem írnak le.
A cikk adatai a lakásárak és az átlagkeresetek arányának változását szemléltetik. A tényleges lehetőségeket más, a forrásban nem részletezett körülmények is befolyásolhatják, ezért egyéni döntés előtt ellenőrizni kell az aktuális feltételeket.
Forrás: Pénzcentrum – Otthon · 2026. 09. 17.
A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül személyre szabott pénzügyi tanácsadásnak vagy hitelígéretnek.